Bejegyzések

Egy kis update

Kedvem szottyant írni. Csak úgy,magamnak, ugyanis az utóbbi bejegyzésem 5 ember olvasta! Gondolkozom a névváltozáson. Mert szerintem már rég nem a diétázáson van a hangsúly a blogon(legalábbis az életemben nem). Aki régen olvasta a blogom, emlékezhet arra,hogy eleinte anorexiás voltam, majd ortorexiás, ezután pedig binge eatingem lett. Büszkén jelenthetem,hogy mindegyikből meggyógyultam. Amint beindult az iskola, egyszerűen nem koncentráltam többé a külsőmre, és a falásrohamokról is elfeledkeztem, ettem, amennyi jól esett. Bár előbbi nem igazán jó, nagyon csúnya cuccokba jártam, zsíros hajjal, büdösen, sárga fogakkal. Csak a tanulásra koncentráltam, amivel ugyan kiemelkedő teljesítményt értem el, de mégsem tett boldoggá. Éreztem, hogy valami hiányzik. És az a self love. Egyik délután elmentem a szobatársaimmal Árkádba. Azelőtt sosem voltam. Egyikük segített ruhát venni nekem, és azt hiszem akkor kezdődött minden. Elkezdtem napi kétszer fogat mosni(tudom, ez alap dolog mások számára,

Lassan itt a nyár.

Hol a f#szban voltál? Mi a francot csináltál? Mégis mi a fenéért mentél el? Kb ilyen leveleket kaptam azalatt a majdnem 1 év alatt, ami alatt nem blogoltam(ez egyáltalán értelmes volt? Na mindegy). Eltűntem, és ahelyett,hogy olyan címet adnék,hogy ne aggódjatok, jól vagyok, vagy valami ilyesmit, inkább azt mondom,hogy itt a nyár. Most vagy el akarok valamit hallgatni, vagy marhára nincs semmi különös...és inkább utóbbi. Mint tudjátok, kollégista lettem szeptemberben, és még mindig az vagyok. Túl vagyok a kritikus ponton, úgyhogy merem állítani, kibírom egészen ballagásig. RENGETEGET változtam, csakis jó értelemben véve, hála a környezet változásnak és az önállósodásnak. Szeptemberben kemény 2 hétig próbáltam egészségesen élni, aztán buktam az egészet, ugyanis nem volt időm arra,hogy a teakonyhában köretet készítgessek esténként, reggel hatkor meg zabkását, a tanszoba miatt pedig edzeni se jártam. Nagyon makacs voltam akkoriban, 7 voltunk a szobában, ebből 3an osztálytársak, és alig

Mire is számíthattam volna?

Sziasztok! Nem véletlen az,hogy most jelentkeztem. Van 2 hírem. 1 jó és egy kevésbé jó. Nem tudom,ki melyikkel szeretné kezdeni,én jobb szeretem,ha előbb mondják a jót,mert a rossz általában a jónak a következménye. Nos, a jó hír az,hogy pénteken ráléptem a jó útra,és elkezdtem életmódot váltani. Cukrot napi 1-2 kanálra cseréltem, ami nálam egy drasztikus csökketést jelent, ahogy az 50g zab is,hiszen ezelőtt képes voltam ennek akár több,mint a duplájára is! Valamint bevezettem a sovány húst, eleinte napi egyszer,hisz régen fogyasztottam húst,hozzá kell szoknom. Csirkemell sonkát is eszek, de ezt inkább kényszernek mondanám, a koleszos évekre készülök. Rengeteg gyümölcsöt eszek, és folyamatosan növelem a zöldségek mennyiségét is. A túrót még most nem kívánom, de joghurtot, chia magot, abonettet szívesen eszek. Akkor mi itt a rossz? Például az,hogy nem sportolok. Holott pont,hogy az adna értelmet ennek az egésznek, ezzel tudnék erősödni, feszesíteni. Valójában nagyon is szeretném csin

Hogy jól vagyok-e? Mondhatni...

Sziasztok! Remélem nem hittétek,hogy kórházban fekszem vagy ami még rosszabb, öngyilkos lettem az inaktivitásom miatt. Erről szó sincs. Nem, nem, még mindig nem változtattam életmódot, pedig nagyon nagyon kéne, és őszintén megmondom, nem is jöttem volna fel a blogra valami igazán tartós, pozitív változás nélkül, mert minek? Azért,hogy elkeserítselek titeket,vagy netán aki fogyókúra motivációért látogatott ide, csalódjon, és inkább ő is zabáljon, azért,mert valami kis buta kislánynak is ez a sors jutott? A francokat. Az utóbbi jelenség eléggé beteges. Én nem azért kezdtem el zabálni, mert valami nagy youtuber vagy vlogos/blogos is abbahagyta az egészséges táplálkozást. Sőt, a kedvenceimet a mai napig nézem, és köszöni mind a három, jól vannak. Arról van szó,hogy még most sem látom értelmét ennek a bejegyzésnek,meg úgy az egész karbantartását,pedig látom, fél hónap alatt majdnem az ötszörösére növekedett a nézettség. Hihetetlen,igaz? Talán hihetőbb,ha azt mondom, 2 ember helyett most kb

Sajnálom

Sziasztok! Nagyon,nagyon régen írtam, és teljesen akaratlanul sikerült hosszabb ,,mosolyszünetet"tartanom az előző eltűnésemnél. Nagyon,de nagyon jól esne mindnyájunknak,ha csodálatos hírekkel szolgálhatnék,de el kell,hogy keserítselek titeket: nagyon rosszul vagyok. Egyébként sem akartam írni tanév végén. Ott volt az osztálykirándulás, dök nap, ballagás, tanárbúcsúztató. Azért hanyagoltam a blogolást akkoriban, mert nem akartam feljönni arra a helyre, ahol a múltammal szembesülhetek. Hát előbbi sikerült,de utóbbi nem. Sokszor néztük vissza a közös képeket az osztállyal, régebbi írásaimat kaphattam vissza, és rengetegszer jutott eszembe az: hogy most is álboldog vagyok. Milyen jó lenne,ha most valóban nem lennék depis és elhízott, azt vehetnék fel,amit csak szeretnék,ráadásul jól állna, és felszabadult lennék. De csak áltatom magam. 1-1 jó esemény után mindig síróroham jött rám, ami mindig 1 gondolatig vezetett: az élet milyen gyorsan lepörög előttem. Mennyi mindenen vagyok túl,é

Dolgok, amiket egészen biztosan meg fogsz érteni,ha neked is csapott a vállad

Nem tudom,hogy vagytok vele,de én utálom az olyan cikkeket, amelyek címében fel van tűntetve a biztosan szó. Te is biztos szeretni fogod ezt a sütit, Te is biztos el fogsz ájulni xy ruhájától, stb. Na,nekem csak ne ígérgessen előre ilyeneket senki, mert van külön véleményem. Ami vagy valóban egyezik a kedves cikkíróval, vagy merőben más, és gondolom ti is sejtitek, hogy több esetben inkább az utóbbi érvényesül. De hagyjuk a siket dumát, sírjunk együtt sorstársaim,mert a csapott váll nem egy leányálom, sőt...aki pedig kívülálló, adjon hálát, és nevessen egy jót! 1. Alvásproblémák Na, már itt,az első pontnál le kell szögeznem, nem minden dologgal lehet azonosulni. Mert alvásproblémákkal küzködhet egy normális vállú ember is, valamint nem minden csapott vállú nem tud aludni rendesen. Nálam más szempontok miatt is befigyel az alvászavar, de nagy szerepe van a csapott vállamnak is. Egészen egyszerű magyarázata van. Fáj. Mivel kicsi a vállam, görnyedve tudok elaludni, amivel mégjobban szé

Már jön is a Rohadék!

Mindig kiharcolom az igazamat,de most azt kívánom, bár tévedtem volna. Ugyanis még csak pár nap telt el a nyárból, de már most olyan depressziós lettem, hogy ilyen durva érzéseket még sose tapasztaltam. Még ahhoz sincs kedvem, amit eddig legalább megcsináltam! Kezdjük a legnagyobb problémámmal, a tanulással. Én nagyon szeretek tanulni, de az elnyomottság miatt alig tudtam összekaparni 2 óra felkészülést a kémia tzre. Egyszerűen lefárasztott, nyomasztott. Szerencsére ez az utolsó nagy doga, úgyhogy nincs mitől félnem. Na,de mi van a rejtvényfejtéssel, biciklizéssel, netezéssel? Bár utóbbiban még van valamicske élvezet, de előbbi kettőt már egyáltalán,vagy alig művelem. Pedig imádtam őket. Egyszerűen már ezek se tudnak boldogságot belém lehelni. Már több, mint 2 hónapja nem nyitottam ki rejtvényújságot(tudom, mert 2 hetente jön, és már vagy 4-5 van a polcon félretéve ,,szűkösebb időkre"). Biciklizni ugyan voltam tegnap, de csak félórás túrára, és az se kötött le, unatkoztam. Ott tar